Azért szerettem meg igazán a sakkot, mert a sportok közül a legjobban hasonlít az életre. Hamar megtanultam, hogy a legkisebb hibának is meglehet a következménye, és nagyon hasznos előre gondolkodni, önmagunkat folyamatosan fejleszteni. Egy sakkjátszma tulajdonképp tükröt tart nekünk, egyaránt rávilágít erősségeinkre és gyengeségeinkre, amelyeket szorgalommal leküzdhetünk. Mint minden sportágra, a sakkra is igaz, hogy a tehetség nem minden, folyamatos munka és kitartás nélkül itt sem lehet komolyabb eredményeket elérni, legalábbis hosszú távon. A versenyzés mellett gyakran vállaltam tanítást is és nagyon megszerettem, a versenyzés mellett másik szenvedélyemmé vált. Mindig öröm új dolgokat tanítani a gyerekeknek és látni, hogyan fejlődnek. Már heti egy alkalom is rengeteg mindent fejleszt: memória, térlátás, koncentrációs készség, logika, stratégiai gondolkodás, fejben számolás, tervezés és újratervezés. Óvodás korban különösen hasznos a sakkjáték, hisz a gyerekeket felkészíti az iskolára, ahol negyvenöt percet végig kell ülni, sokszor csendben. Természetesen az iskolapadban nemcsak ülni kell, hanem folyamatosan figyelni, új információkat befogadni. Úgy vélem, a sakk erre a legalkalmasabb. Ez iskolás korban sincs másképp, egy versenyparti általában négy, öt vagy hat órát is eltarthat. Aki versenyszerűen sakkozik, annak egy több órás főiskolai vagy egyetemi vizsga nem jelent problémát, végig fókuszálni tud különösebb megerőltetés nélkül. A munkahelyen egy sakkozó képes csapatban és egyénileg is dolgozni.
Édesapám tanított meg sakkozni, ekkor hat éves voltam. Négy évvel később újra előkerült otthon a sakktábla és apukám nagyon meglepődött, hogy minden lépésre emlékeztem, amiket mutatott. Szüleim elvittek a Csepeli sakk klub edzőjéhez, ifj. Szöllősi Lászlóhoz, onnantól kezdve rendszeresen jártam edzésekre (heti öt alkalommal) és két év után megnyertem a korosztályos országos bajnokságot. Gyorsan jöttek a jó eredmények, Európa- és Világbajnokságokon szereztem ezüst és bronzérmeket, bekerültem az ifjúsági válogatottba és női nemzetközi mesteri címet szereztem. A gimnázium és egyetem mellett már nehezebb volt a fejlődés, hiszen jobban megoszlott a figyelmem és sokszor dönteni kellett a sport és a tanulmányaim közt. Több egyetemet elvégeztem, megtanultam négy nyelven és végül diplomata lettem, de a sakk örök szerelem maradt. A Magyar Női Bajnokságokon voltam ezüst és bronzérmes. Rendszeresen tartok szimultánt Ábrahámhegyen, idén a Halásztelki Tündérkert Óvodában is rendeztem. Jelenleg a szuperligában a Viadukt SE (Biatorbágy) csapatát, Szlovák ligában pedig Csáb (SK Cebovce) csapatát erősítem. Egyéniben 2023-ban bekerültem a bővített magyar válogatott keretbe, idén pedig meghívást kaptam a decemberi Női Bajnokságra.
Életem számos területén segített a sakk, a legfontosabb dolgokat neki köszönhetem. Szeretettel ajánlom lányoknak, fiúknak, kicsiknek és nagyoknak.
Tóth-Göcző Melinda